Elnöki köszöntő

A mérnök társadalom az értelmiség egyik meghatározó csoportja jelentős társadalmi felelősséggel, azonban ezzel arányban messze nem álló elismertséggel. Óvakodnék a rangkórságtól, de helyzetemből fakadóan már nem tehetem, tekintettel arra, hogy mégsem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy hazánkban azonos képzési idővel rendelkező szakembereket nevükben is megjeleníthetően megkülönböztetnek. Gyakorlatilag más-más szakterületen művelődött eltérő társadalmi megbecsülésben részesülnek mind formálisan, mind informálisan tanult emberek, a mérnökök ezt azonban nem tehetik. Kitekintve a környező országokra ott ehhez másképp viszonyul a társadalom. Náluk például a Dipl. Ing. névelőtag használata természetes. Valamilyen szinten a DLA használatával az építészeink is igyekeznek jelezni az egyet nem értésüket, finoman szólva azonban ez ma még nem gyökeresedett meg. Ennek a gondolkodásmódnak még nincsenek meg a fundamentumai hazánkban, mert ez mindössze egy félévszázados gyakorlatot tükröz, egy meglehetősen banális szituáció eredményeképpen. Leginkább azért, mert munkájuk során a mérnökök voltak legközelebb a kitüntetett munkásosztályhoz és nem volt az akkori hatalomnak kedvére való a megkülönböztetés. Természetesen igaza volt Montesquieu-nek, hogy elsősorban vagyok ember csak ezt követően Francia, és itt most a Francia szó helyére behelyettesíthetünk bármi mást. Azonban azt célszerű elfogadni, hogy meghatározó társadalmi kérdésekben az adott téma szakterületéhez leginkább illeszkedő tudással rendelkező csoportnak kell meghatározónak lennie. Nem volt szavunk a nagymarosi vízlépcső kapcsán, mert a papírtigris mégis csak harapós volt és a legnagyobb sebeket a mérnökökön ejtette, holott mára talán a méregzöldtől halványabb spektrumtól már mindenki tisztában van vele, hogy történelmi hiba volt az építkezés leállítása. Amellett, hogy máig több, mint 10 millió tonna széndioxiddal bocsátottunk volna ki kevesebbet, még a féltve őrzött ökoszisztéma is jobban károsodott nélküle, mint vele. Pedig mi megmondtuk........

Nem javult a reprezentáltságunk a közbeszerzések kapcsán sem. Valaha egy beruházást egy mérnök bonyolított le, ma ez már ritkaságszámba megy. Az eljárások jelentős részében a mérnök csak asszisztál, holott a beszerzések döntő többsége szakmai feladat. A mérnöknek csupán egy-két jogszabályt kell megtanulnia az eljárás sikeres lefolytatásához, míg másnak egy egész szakmát. Mégis a mérnök Felelős Akkreditált Közbeszerzési Szaktanácsadók létszáma elenyésző. A társadalom vesztesége ezáltal óriási, leginkább a bírálati szempontok a matematika összefüggéseit nem ismerő megválasztásával. Vajon magánpénzek elköltésénél miért kap prioritást a mérnök vagy projektszakértő? Találkozhattunk olyan tanácsadóval, aki szerint a lineáris interpolálás nem arányosítás, Ő ma is milliárdok sorsával kapcsolatban ad tanácsot. Kamaránk ugyanakkor eddig meglehetősen visszafogottan viszonyult a Közbeszerzési Törvény formálásához és sajnos ki kell mondanunk, hogy néha nem kellően átgondolt célkitűzéseket fogalmazott meg.

Vajon mi lehet a teendőnk, hogy olyan változások történjenek, amely a mérnök társadalom érdekében áll? Leginkább sokkal jobban össze kellene fognunk. A tervező, a felelős műszaki vezető, a műszaki ellenőr nem ellenség, hanem szakmai barát. A megrendelő kegyeit nem egymáson való keresztülgázolással, hanem szakmai tudással kell kivívni. Az érdekérvényesítés során ezt célszerű leginkább szem előtt tartani, mert ha ennek kapcsán csak a parciális szempontok érvényesülnek, akkor összességében a kiváló rész-érdekérvényesítés egyenlege általában külön-külön kedvezőtlenebb, mint ha a felek előtte egyeztettek volna. Az eddigi Teljesítésigazolási Szakértői Szervben végzett munkám tapasztalata alapján állítom ezt bátran. Számomra ma már teljesen érthetetlen, hogy a mérnök felelős műszaki vezetők és a műszaki ellenőrök miért nem automatikusan tagjai a Kamaránknak. A belgyógyász és az agysebész ugyanannak az Orvosi Kamarának a tagja. Addig is, amíg ez nem változik, kérem a Mérnököket a lehetséges helyzetüktől függetlenül figyeljenek és ügyeljenek egymásra, ismerjék el egymás érdekeit legalább úgy, mint más legendásan együttműködő Kamarák képviselői. Véleményem szerint nagyon fontos ennek az elvnek a szem előtt tartása, különösen Somogy megyében, amely magyar és európai viszonylatban is leginkább vágyja a fejlődést. Mert ebben ránk vár a legnagyobb szerep, természetesen a társ Kamarák együttműködésével, hiszen a fejlődést csak elhivatott és bátor értelmiség képes magával hordozni.

Csüggedésre semmi okunk, mert alacsonyabb szintű bázisról könnyebb növekedni és abszolút értelemben is magasabb komfortfokozatú fejlettséget elérni. Ehhez kívánok valamennyi mérnök társamnak kiváló egészséget, békés légkört és jó munkát.


Wagner Ernő

up